Nyíradonyi Görögkatolikus Egyházközség Egyházközség / Templom A Nyíradonyi Görögkatolikus Egyházközség története               (Véghseő Dániel parókus összeállítása alapján)  A „Kenderföld” területén volt az őstelepülés, mely „Adonymonostora” néven szerepel az iratokban. Ez tulajdonképpen egy mocsarakkal körülvett terület. Ezt az őslápot csak a 20. század  elején vezették le. A „mélyföld” a Guterdőbe vezet és nagyjából a „Pusztatemplom”-romjáig tart. Ez a templom a törökvész idején pusztult el.  Ezen a területen a 30-as években ásatásokat kezdtek és az egykori monostor maradványait fel is tárták. A monostor temploma szabályosan „keletelt” fekvésű volt. Egyesek szerint  lehetséges, hogy Árpádkori bizánci kolostorról van szó.  Kádár György nyíradonyi származású görögkatolikus pap nagyapja és édesanyja elbeszéléseire hivatkozva állította, hogy az ásatások során görög pénzek, bizánci egyházi öltözetek  kerültek elő és a „Kenderföldi” bejáratnál harang darab is a föld alól.  Adony már a XI. században lakott hely volt, csak úgy, mint a szomszédos Gut is. Forrásokból tudjuk, hogy a két település az Árpádkori Gutkeled nemzetség első Szabolcs megyei  szállásközpontjául szolgált, földvárral rendelkezett (ez volt Gut), míg a földvár szoros közelében volt a Gutkeled nemzetség első szabolcsi monostora, amelyet Adonyban építettek fel a  XIII. században. Ez esetünkben a Gutkeledek második nemzetségét jelenti. E nemzetség építette a monostort a Boldogságos Szűz tiszteletére szentelve. Maradványa a guti erdő ősi fái  között húzódó „Pusztatemplom” romja. A prépostság a váradi egyházmegyéhez tartozott, s a szolgálatot az első magyar premontrei prépostság szerzetesei látták el. Adony nevével először a tatárjárás után találkozhatunk írott  forrásban. 1307-ben, 1321-ben, 1355-ben. Érdekes megjegyezni, hogy a pápai tizedjegyzékek nem említik a monostort. Egy 1326-ból származó oklevélből megállapíthatjuk, hogy a  Gutkeled nemzetségnek ezen a vidéken igen jelentős birtokai voltak, amelyek Nagyváradtól Leleszig terjeszkedtek. E két hely közé esett Nyíradony, amelynek monostora előbb a  váradhegyfok, majd a XIV. századtól a Lelesz atya apátsága alá tartozott.  A mohácsi vész utáni évtizedekben a monostort megerősítették, védhetővé tették. Összegezve megállapíthatjuk hogy a tatárjárás utáni időszakban igen nagy szerepet játszott maga a  monostor, hiszen megakadályozta az elnéptelenedést, mi több, megtartó erőt jelentett. Később a törökök betörése Szolnok eleste után (1552) folyamatos veszélyt jelentett az itt élőkre.  A 17. sz. kezdetén (1605 után) a Bocskai féle szabadságharc idején kezdték építeni a templomot. (A szabadságharcban való részvételéért Adony is megkapja a „hajdúkiváltságot”. De a  szabadságharc bukása után az 1635. évi 68. cikkely alapján Nyíregyháza, Nyírbátor és Nyíradony, bár a kiváltságokra továbbra is igényt tartanak, jobbágyi állapotba helyeztetnek vissza).  A terület végleges pusztulását készítette elő Szejdi csapatainak megjelenése. Mindent romba döntve, pusztítva vonultak át ezen a területen 1660-ban.  A 18. sz. elején, 1712-ben pestisjárvány következtében Adony teljesen elnéptelenedik. A település akkori birtokosa, Károlyi gróf a Székelyföldről oláh, illetve Felvidékről szlovák  nemzetiségű jobbágyokat telepít ide.  1779-ben Károlyi Imre gróf, ki ekkor birtokosa a területnek templomépítésbe kezd. A telepeseknek építtetett templomot Szent György vértanú tiszteletére szentelték fel. Ebben az időben  ismét lakott hely Nyíradony, mely ezt követően a környező települések viszonylatában egyre jelentősebb szerephez jut. Magát a benépesülést, a telepedést igazolja az a másik tény is, hogy 1736-ban parochiát alapítottak Adonyban. Az elődök által épített templomot, mely Szent Mihály tiszteletére volt  szentelve, az új telepesek vették birtokba. Eleven hitélet indult és homogén vallási közösség megtartó ereje érezhető még a mai napokban is. Az adonyi uniált egyház a nagyváradi  egyházmegyéhez tartozott a Hajdúdorogi Egyházmegye felállítása előtt. Utána pedig az újonnan felállított egyházmegyéhez lett csatolva.  A torony és a templom külön épülhetett, építése a XVII-XVIII. századra tehető. Az egyhajós „csehsüveges” boltozattal lezárt templomot 1812-ben, későbarokk stílusban átépítették. A  zömök torony, a mögötte megjelenő templomhajó városképileg is igen reprezentatív. A templom barokk stílusú belső elrendezései és képei egységes stíluselemeket mutatnak, annak  ellenére, hogy például a templomképek keletkezési ideje időben eltérnek egymástól.  A torony gazdagon tagolt, valóságos erőd benyomását kelti. Valószínű, hogy védelmi elképzelések is irányíthatták a tervezőket és építőket. A templom külső falai teljesen simák és  egyszerűek. Kivételt képez a tető alatt körbefutó párkányzat. Belül azonban gazdagon tagolt. Boltívei rusztikus egyszerűségük ellenére is kecsessé teszik. A szentély mintha  megtámasztaná és tartaná az egész építményt. A torony is és a templom tetőzete is eredetileg fazsindelyfedésű volt. A torony fedését 1888-ban cserélték bádogborításúra. A templom  tetőzetét az 1920-as években fedték át, egyszerűen úgy, hogy a zsindelytetőt beborították bádoglemezzel. A torony fedése faanyagában is és a bádogfedés állagában is teljesen lepusztult és  ledőléssel fenyegetett. 1984-ben le kellett bontani és az eredeti toronyalakzatot megtartva újjá építeni. Sajnos ez a toronyátépítés pénzhiány miatt fagerendázat helyett vasváz szerkezettel  történt. Azonban a fedésre sikerült vörösrézlemez borítást alkalmazni a hívek áldozatos adományaiból. Az adakozók névsora a torony aranyozott gömbjében van elhelyezve.  Az ikonosztáziont az 1940-es évek végén lebontották. A megmentett képeket az Egyházmegyei Művészeti Gyűjteményben helyezték el.  A templom jelenlegi ikonosztázát Pikó László  debreceni festőművész készítette, fafaragásait pedig Davida Pál nyíregyházi népművész.   A templom padjait az 1960-as évek végén cserélték újakra. A megmentett régi padokat a szentendrei skanzenben a Mándokról odavitt fatemplomban helyezték el. A festett ablakok az  1970-es években készültek, a templom teljes külső felújítása 1985-ben történt.  A karzat Gellér Ferenc debreceni műemlékvédelmi mérnök és Nagyné Török Ildikó statikus tervei alapján készült. A kivitelező Nagy Lajos faipari technikus volt. A faragott díszeket  Davida Pál készítette. A teljes belső felújítás 1993-ban készült el. A falak szigetelési munkája műemlékvédelmi előírások alapján vegyszeres gyógyító vakolattal lett elvégezve. A belső művészi festést Pásztor Miklós festőművész, a díszítő munkákat  pedig Dócs György díszítőfestő végezte. A szentély falfestését, a pillérek és az ikonosztázion aranyozását Pascariu Mihály ikonfestő művész készítette. Az egyházközség hívei mind a múltban, mind pedig a jelenben, egyházhűségben kitartó, buzgó vallási életet élnek. Ennek igazolása az egyházközségből származó papok nagy száma. A  20-ik században 11 papot adott ez a közösség az Úr szolgálatára. Az évszázad elejétől: Szelényi Gábor, Orosz György és Kádár György. A hatvanas évektől: Terdik Mihály, Szilágyi  János, Tálas Mihály, dr. Legeza József, Belme László, Szilágyi Gábor, Terdik Mihály, Bodogán László, Véghseö Tamás, Terdik János. A nyíradonyi templomban kapták meg a papi  rendet: Terdik Mihály, Bodogán László (1993), Véghseö Tamás (2000) dr. Keresztes Szilárd püspök úr által. Dr. Véghseö Tamás kutatásai szerint: Terdik Bazil (sz. 1860), Lázár Gábor  (sz. 1873). A templom barokk stílusú belső elrendezései és képei egységes stíluselemeket mutatnak, annak ellenére, hogy például a templomképek keletkezési ideje időben, eltérnek egymástól. A  templom képeit Pásztor Miklós festőművész festette. A szentély és a pillérek festését, az ikonosztázion és képkeretek aranyozását Pascariu Mihály ikonfestő művész készítette. A templom 1700 körül épülhetett. Egyes feltevések szerint még korábban, a 17. század első felében. Az 1800-as évek elején átépítették. Címünnepe: Szent Mihály főangyal (november 8). Méretei: 27x10,5 m a hajó. A torony 6,6x6x15 m. A parochia alapítása: 1736 (a betelepítések után). Anyakönyvek 1815-től. A toronyban három harang lakik: Illés (450 kg); Szeretet (250 kg); Felleghajtó (150 kg) Ahogy a bejárattól haladunk a templomba, ugyanúgy egymás után sorakoznak a harangok a toronyban: a nagy-, a közepes- és a kis harang. A nagy harangon a felirat a következő (a  hittanterem felé eső oldalán): „Isten dicsőségére ajánlotta Illés György és neje Bodogán Julianna – Nyíradony 1928. Öntötte Szlezák László harangöntő Budapesten.” A felirat fölött egy  Illés prófétát ábrázoló kép látható. A harang másik oldalán pedig Szent Ilona, a Szentháromságot ábrázoló kép és Szent György alakja látható.  A közepes méretű harangon, ugyancsak a hittanterem felé eső oldalon Szent Mihály alakja látható, s alatta a következő felirat: „Jertek imádjuk Krisztust, a mi Királyunkat és Istenünket!”  A másik oldalon pedig: „Isten dicsőítésére készíttették a nyíradonyi görögkatolikus templom részére az Úr 1947. évében Szt. Péter és Pál napján, Legeza Ödön paróchussága és  Dr. Bacsóka Béla segédlelkészsége idején özv. Helmeczi Elekné, Belme Mihály, J. Czirják Mihály, Dr. Deme József, Illés Béla, B. Illés László, Lázár László, Lukács György, Lukács  János, Dr. Papp György, Polyák József, Pósán Mihály, Puskás Mihály nyíradonyi hívek. Öntötte Szlezák Ráfael Rákospalotán.” A legkisebb harangon a felirat: „Isten dicsőítésére és a béke hirdetésére készíttették a nyíradonyi hívek közadakozásból a gör.kat. templom részézre az Úr 1947. évében Szent Péter és Pál  napján Legeza Ödön paróchussága és Dr. Bacsóka Béla segédlelkészsége idején. Öntötte Szlezák Ráfael Rákospalotán.” A felirattal szemközt pedig a Magyarok Nagyasszonya kép látható,  alatta pedig: „Békesség mindnyájatoknak!”  Nyíradony város lakossága (2001. évi népszámlálási adat): 7701 fő Görögkatolikus: 3929 Református: 1259 Evangélikus: 6 Felekezet nélküli: 221 Rómaikatolikus: 1702 Szekta tag: 31 Nem válaszolt: 493 Nyíradony város lakossága (2011. évi népszámlálás adatai szerint): 7585 fő Görögkatolikus: 3153 Római katolikus: 1370 Református: 1162 Ortodox: 4 Más felekezetű:114 Nem tartozik felekezethez: 396 Ateista: 9 Nem válaszolt: 1375